Új hozzászólás Aktív témák
-
"A baj ott kezdődik sokszor, ha nem tudják a technikát használni és a javukra fordítani..."
Szerintem megfogtad. Ezt kellene megtanulni. Csak ez tudod mi van még? Valójában ez munka. Sokan menekülnek egy másik egyszerűbb, elképzelt világba, egyéb gyerekkori vagy nem gyerekkori traumák miatt. Mert pl, ahogy a korábbi linkelt filmben (Módszerek című dokumentum film) is láthatjuk, nem szeretn mindenki piros tojást csinálni. -
#82
hcl
titán
mefistofeles
#75
válasz
mefistofeles
#75
üzenetére
Nem mindegy, mit és hogyan adsz nekik.
Ha csak nyomogassa, abból sok jó nem lesz.
Ha keresel fejlesztő játékokat, akkor jól is kijöhetsz. -
#81
mefistofeles
veterán
Graphics
#80
-
#80
Graphics
Jómunkásember
mefistofeles
#79
válasz
mefistofeles
#79
üzenetére
Szülőkre tolom rá, mert a tech cuccokat használják babysintérnek
-
#79
mefistofeles
veterán
Nyilván van valami összefüggés de szerintem nagyon "rátoljátok" a dolgot a tech cuccokra.
Most én is sarkítani fogok de ha a gyerek és a szülő is tufa akkor totál mindegy, hogy tabletezik a gyerek vagy fakockával játszik. Aki meg annyira ráfügg a dologra az már klinikai eset és nem hiszem, hogy szintmérő. -
Azért szerintem ez inkább extrém példa. Én környezetemben 12 éves volt a legfiatalabb aki okostelót kapott, tablet nem volt, gép idő pedig szabályozva volt.
De ez csak arra bizonyíték, hogy sok embernek nem való gyerek mert nem tudja, hogy kell nevelni vagy kedve nincs hozzá.
-
#76
Graphics
Jómunkásember
mefistofeles
#75
válasz
mefistofeles
#75
üzenetére
A baj ott kezdődik sokszor, ha nem tudják a technikát használni és a javukra fordítani...
De ők tudják és ez jó. És ez a szülői felelősség része is, valószínűleg Te is jó példával szolgáltál előttük.
-
#75
mefistofeles
veterán
Én sem vagyok oda azért, hogy a gyerekek tablettel a kezükben születnek de azért itt elég sok sarkos általánosítást olvastam.
Az én két fiam is nagyon hamar rákattant a cuccra. Nem adtuk a kezükbe de nem is tiltottuk őket. Most olyan tanulási nehézségeik vannak, hogy a kicsi robotika versenyekre jár, majdnem kitűnő elsős gimis, a nagyobbik harmadikos, sebésznek készül és mindkekttő perfekt angolból. A nagy mellette franciát, a kicsi olaszt tanul. Máig eléggé sokat gépeznek, de meg van a természetes intelligenciájuk és nem nézegetnek hülyeségeket, viszont a korukhoz képest igen komoly lexikális tudást szedtek össze a netről. -
totron
addikt
A csillagász meg imádja a csillagképeket!
#70Graphics, egy chatfüggő is letagadta, hogy chatelne, közben ott volt, rendszeresen, nem is többedik nicken, s nem csak a nickje, hanem ő maga is. Vannak megborult agyi kémiák. Majd egy IRL-szituációban látszódott a fején, hogy épp kezdene bele a de hát én nem is vagyok itt szubrutinba, de hirtelen felmérte, hogy fizikai valóját már igazán nevetséges lenne letagadni. Visszaverődik róla a fény, meg minden. Igyekszem nem aktív megvetéssel lenni tagadásban élő embertársaink felé, az energiába kerül ugyanis, a szélmalomharcaikat meg vívják meg saját magukon belül. -
Pikari
veterán
-
Látok olyat a környezetemben, hogy FÉL éves kora óta telefonnal tudják csak etetni, YT előtt van egész nap bébiőrként... Emellett pedig a tabletvásárlás is napirendi pont.
Aztán amikor szülőket szembesítik , hogy miért telefonozik a gyerek, tagadás van.
És onnan indul az összes tanulási nehézség... Én bármennyire vagyok itt és az életben is IT-s , nem kap ezekből a gyerek semmit nálunk, mi sem TV-zünk, mert inkább lehetőség szerinti időt velük töltünk, mégha magamról tudom is, hogy PH-függő vagyok-voltam
-
#68
Pikari
veterán
Hieronymus
#67
Pikari
veterán
válasz
Hieronymus
#67
üzenetére
A kézi kvarc cucc nem tartalomfogyasztás, az egy aktív játék, ami pont, hogy fejleszti a gyereket. Hacsak nem azt nyomkodva az autó elé sétál, úgy kárt okozni sem tud neki.
-
#67
Hieronymus
veterán
Pikari
#62
Mint a régi szép időkben. Kés, villa, olló, gyerek kezébe nem való.
Nyilvánvalóan a tiltás önmagában semmit sem old meg.Helyette gyerekek a fokozatos bevezetés az eszközeink használatának világába a járható út. A kézi kvarc játékra is rá lehet függeni, ha csak az érhető el.
-
Pikari
veterán
Az utóbbi évtizedben kb 3x annyi autó lett az utakon. Ezt a magyar úthálózat nem igazán bírja el. Mindenhol tönkrementek az utak, vidéki városok kb holdbéli tájra hasonlítanak, csak épp 100 db autó van állandóan mindenhol, és tötymörög. A forgalmat átvezetik a városokon, az autópályák fizetősek, miközben érdemi fejlesztés nem történik. Ne nem folytatom, mert az már politizálás lenne, azt pedig tilos. Ezzel párhuzamosan bicikliket már alig látni, régebben pl az iskolák, munkahelyek parkolóiban 30-40 bicaj várt lezárva a tulajdonosukra, manapság van kb 1 vagy 2 db.
-
Alusky
senior tag
Ilyen videókra hozta le valami Face bot, hogy a kínaiakat már gyerekkorban a harcra edzik.
Amúgy ja, nem lepne meg, ha pár évtized múlva Kína sok tekintetben fejlettebb lenne, mint a Hülyék paradicsomává vált Európa és USA, Kanada. Meg még legalizáljunk drogokat is, mert az tuti jót fog tenni ennek, hiszen ez csak fű, ez nem rosszabb az alkoholnál.
Nekem könnyű dolga volt az oktatómnak, mert jó érzékem van ezekhez, meg már volt T, AM jogsim addigra. Utána utáltam meg a vezetést, hogy a környékem turisztikai szartengerré változott ellehetetlenítve a normális és élvezetes haladást, meg a minden családnak van 3 autója, mert miért ne és használják is, unalmukban is autóznak, szóval mindig veled szembe fog jönni vagy előtted gurulni.
-
#64
Pikari
veterán
mefistofeles
#63
Pikari
veterán
válasz
mefistofeles
#63
üzenetére
Nem ugyanolyan káros, mert a legnagyobb károkat a korai gyerekkorban okozza a kütyüfüggés, torzítja pl az agy fejlődését is.
Ha már odáig ejutottak, hogy át tudnak menni a haverhoz, a pc-n fel tudják telepíteni és el tudják indítani a játékokat, elolvasni a videók címeit, stb, akkor pár órára már nyugodtan oda lehet engedni őket. És nem is ez a lényeg.
Hanem a lényeg az, hogy ne a szülő nyomja a kezükbe, hogy tessék fiam itt a vonatos videó, csak kussoljál el, anya hadd facebookozzon nyugalomban. Most momentán ha megnézel egy átlag 4 évest, artikulálatlanul üvölt a játszótéren miközben maga alá szarik, ami minden tekintetben teljesen abnormális. Kb az életkoruk felével megegyező szintű értelmi képességekkel rendelkeznek. Ennek szerintem az egyik fő oka a youtubeoztatás.
-
#63
mefistofeles
veterán
Pikari
#62
Egyrészt igazad van, másrészt ezzel a gyerekben végtelen sóvárgást is ki fogsz váltani. Mikor ő játszik a tamagocsin a haverja meg előveszi az Iphone 15-öt, meg felmegy valakihez és épp a milliós asztali PC-n nyomják az AAA játékokat.
Sajnos ez ma a technikai szint és ebben az is benne van, hogy szinte lehetetlen korlátozni, hogy mihez jusson hozzá a gyerek.Amúgy ez nem kor hanem érettség, értelmi szint függő. Szerinted ha 7 helyett 10 évesen nyitod ki neki a pandora szelencéjét, nem lesz ugyanolyan káros a fejlődésére?
-
Pikari
veterán
Kezdetnek érdemes lenne betiltani a 7 év alatti gyerekek számára az olyan játékokat és kommunikációs eszközök használatát, amelyek 100 khz-nél gyorsabb chipet, vagy 256 bájtnál több ramot, vagy 256 bájtnál nagyobb romot tartalmaznak (magyarán 8 bites mcu 100 khz fölött mindent).
Bármit, ami biciklivollogónál, elektromos gyerekzongoránál, elemes kézi kvarcjátéknál komolyabb alkalmazási területeket tesz lehetővé.
Ez megakadályozná azt, hogy függőség alakuljon ki ezek irányába, viszont egyúttal elkerülné azt is, hogy barlangi ősemberként csodálkozzanak rá ezekre idősebb korukban, magyarul a technológia iránti affinitás kialakulásához elég.
Persze nem kötelező egyetérteni, ez csak a személyes véleményem.
-
#61
Hieronymus
veterán
Graphics
#60
-
Az én szakterületemen még keresem a megoldásokat, sajnos most pár hónap tanulás jön nekem is...
Az a baj, hogy a berögzült metodikakat nekem is nehezemre esik elhagyni vagy változtatni, így sok idő, mire átalakítom az új generációkra a tanítási módszereket.
A motorikus fejlesztés jó kérdés.
-
Pikari
veterán
Minden képesség magától fejlődik, ha az ember használja.
Vannak olyan képességek viszont, amiknek fél-1-2-3 éves korban kell kialakulnia, ezért nem szerencsés a csecsemőket tablettel meg okostévével szedálni és kussoltatni, mert ez helyrehozhatatlan károkat okoz a fejlődés során. [link] -
Erről én is olvastam: [link]
A több bukásban ugyanakkor az is közrejátszik, hogy megváltozott a tanulók összetétele, nem azokkal a képességekkel rendelkeznek, mint korábban. Az AVOSZ elnöke szerint a most vezetni tanuló generáció már a számítógépes világban nőtt fel, aminek rengeteg jó és rossz velejárója is van – utóbbiak közé tartozik az is, hogy motorikus képességeik kevésbé fejlettek, mint az előző nemzedékeknek.
-
Pikari
veterán
Az Y gen és a korábbiak annyiból jobbak, hogy nem függtek rá a tartalomfogyasztásra és a kütyükre ilyen szinten soha. Inkább az a jellemző, hogy otthon van egy számítógépe, ami elé leül, és nyomkodja napi pár órát, de a telefonján max inkább csak chatelget az ismerőseivel (ha egyáltalán van neki okostelója).
-
Örülök, hogy megosztottad. Itt nem ember tipizálás, hanem probléma tipizálásról beszélhetünk. Azt, hogy a technológia ennyire hat az emberre nem is gondoltam volna. De egy megoldás született valószínűleg általános problémára, gratulálok hozzá
.Megjegyezném, hogy itt milyen jól látszik, hogy meddig tart a harverünk és meddig a szoftverünk.
-
Szóval beröffentem ide a gondolataimat, tapasztalataimat, aztán majd elhelyezitek a polcon, ahol kell.
10 éve dolgozom gépjárművezető szakoktatóként, de közel 30 éve látom testközelből a szakmát.
Hogy miért kapcsolódik valamelyest ide, ugye a téma felcsapása a Z genesekkel indult.
"Bezzeg a mi időnkbe", mondták apáink ( én egy telivér Y-os vagyok )
Most már én mondom ezt...
De 2016-ban még a Y-osaimat terelgettem és a Z elejét, néha beesett esetleg egy X-es.
Azt kell mondanom, hogy minden generáció tartogat kihívásokat... Nem könnyű a nehezebben tanuló X-essel sem.Viszont mikor elkezdtem, akkor javarészt Y vége Z eleje jött hozzám, ez dátumilag 1993-1998 köztieket jelentett.
Sokkal könnyebben ment, őket még kevésbé szennyezte a digitalizáció okozta "ártalom", ahogy Steigervald mondaná, nem jobb, nem rosszabb, másabb.
Szóval idénre begyűrűzött a Z -gen de már 2 éve is volt egy nehezebb esetem, amikor is hiperaktivitás gyanú merült fel. Ott az volt a szitu, hogy az alapállapot , az origo számára ha tempo 90-nel megyünk... Ott nyugszik meg.. Városi tempóban besokallt..
Na ugrunk idénre, fiatal 17 éves lány, turizmus szak és durva mobiltelefon és közösségi háló függőség...
Semmi nem működött, semmi ami 10-20 éve... Próbáltam szájbarágósan, próbáltam elemeire bontva... Mindenhogy..( én alapból videós oktatást is alkalmazok, dashcam rögzíti az órákat)
. A megoldás félig a szakmából jött..Próbáljuk meg a telefon használatot vezetés előtt 1 órával kiiktatni... ÉS a béka segge alól levizsgázott.. Nem akartam elhinni... De egy problémát megoldottunk, megértettünk.
A virtuális térben léteznek, annyira, hogy nem képes az agya átállni, emiatt a látása is megváltozik.. Nagyon fura volt, nagyon más és nagyon egyedi... De ez késztetett engem is arra,hogy edukálódjak... Fejlődjek.
Mindaddig olyan erősen ragaszkodtam a tanmenetemhez, hogy már teljesen porrá égettem magam, hogy szarfos vagyok... Valóban, hisz nem akartam változtatni, nem akartam megérteni őket...
Nem mondom, hogy általános siker lett belőle, de a vészcsengőt megnyomta, hogy hahó...
Na ez a rövid storym a Z-genesekkel, ami naponta folytatódik, hol kevesebb, hol több sikerrel...
-
Ajánlom figyelmetekbe a Módszerek című dokumentum filmet. Társadalmi kísérlet gyerekeken 1968-ból. (yt 20 perc - nem jó minőség, de a tartalom figyelemre méltó)
Vakfegyelem, szabadosság, önfegyelem
Hogy is van ez a boomerekkel? Vagyis mégsem csak korfüggő a viselkedés?
-
#46
mefistofeles
veterán
Hieronymus
#43
válasz
Hieronymus
#43
üzenetére
A kistelepüléseket hasonlítottad össze a városi szokásokkal.
Egyébként te írtad:
"Minél kisebb egy település, annál nagyobb jelentősége van a köszönésnek.
Mindenki ismer mindenkit a nagyon kis településeken."
Ez a lényeg és nem más.
Egy 150 lelket számláló faluban tényleg ismer mindenki, mindenkit.
Van két utca, tehát nincs még lehetőség se, hogy ne találkozz ismerősökkel.
Egy 50-60 ezres városban sincs szerintem sokkal több közeli ismerőse az embernek de ott már van 100 utca és lehet, hogy hetekig nem futsz össze egy-egy ismerősöddel.
A nagyvárosokban még inkább hígul a dolog. Pesten lehet, hogy egész évben nem találkozol bizonyos ismerőseiddel, viszont elmész naponta 2000 idegen mellet.Ez az egyszerű tény az oka, hogy falun mindenki köszön, városban meg sokkal ritkább ez.
A milliós nagyvárosban is köszönök ha éppen összefutok egy cimborámmal...... -
Alusky
senior tag
Az Onlyfansét kérted volna el.
A nem köszönés tök alap dolog. A neten sem köszöngetünk egymásnak és ez ivódott már át IRL is.
A régi időkben meg azért nem köszöntünk a tanárainknak ha találkoztunk vele iskolán kívül, mert rühelltük, mint a szart. Épp elég volt napi szinten találkozni vele kötelezően, nemhogy még szabadidőben is neki köszöngessünk, kapja be.
Nagyjából ennyi. A zsepi az tényleg tré, de ezt megcsinálta minden korosztály, mindig.Ma volt egy fiatal csoport a Penny előtt, amióta van Meki a közelben elég sokan vannak a Pennynél is. Én nem látom, hogy 20 év alatt bármit is változtak volna, legalábbis itt vidéken. Ugyanaz a párezer Ft-os kínai ruha, táska, cipő ami színes és menőn néz ki, telefon, zene stb. A fiatalok többségével nincs semmi gond, pont olyanok, mint mi voltunk, hacsak nem vagy 70 éves.
A százezres sneakerekben járás meg a balázskiksz faroktorokravétele az újgazdag fővárosi taknyok szokása, lehetőleg foxos tokban a legújabb szifonnal. Mi is ilyen cipőkben jártunk akkoriban, Wink, Budmil stb. párezerért csak mi cipőnek hívtuk a cipőt, nem sneakernek, mert már pronyó ha valamit a hagyományos nevén hívsz.
Menj el interjúvolni a vidéki városok iskoláihoz, ezerszer normálisabb fiatalokkal fogsz találkozni, mint a fővárosban. -
#44
Szevam
senior tag
Hieronymus
#43
válasz
Hieronymus
#43
üzenetére
Celebekről jut eszembe, hogy én pl. se egy tiktokert
se egy influencertsem ismerek (névról sem)
Tök ciki, de ez van. Én is megöregedtem már.Szerk: Ja, de Azariah.
-
#43
Hieronymus
veterán
mefistofeles
#25
válasz
mefistofeles
#25
üzenetére
A kiindulási pont nem az volt, hogy ismerünk mindenkit.
Mondjuk számomra milliós a város és nem 100 ezres kategória.De! Nyilván azokkal az ismerősökkel akivel gyakran találkozok, köszönő viszonyba vagyok. Akikkel ritkábban vagy csak életemben kétszer láttam, nyilván nem. Legfeljebb akkor ha felismerem vagy felismernek. Aki nekem köszön az minden esetben kap viszont köszönést. A köszönés stílusában.
Egyszer egy embert vérig sértettem. Celeb volt, akit ismernem kellett volna. De nem ismertem. Porig alázva érezte magát ránézésre. Mentségemre legyen szólva nem az én stílusomban zenél.A kemény mag, még a fórumokon is igényli a köszönést. De csak a digitális szemétre elpazarolt energiát fokozza a köszönés.
-
#38
Szevam
senior tag
Kisgépkezelő
#37
válasz
Kisgépkezelő
#37
üzenetére
A BRSZK-n is tökéletesen ugyanez van.
-
#37
Kisgépkezelő
senior tag
Szevam
#34
Kisgépkezelő
senior tag
A játék összehozza az embereket. A hó elején látttam a Karlsruhei retró játéktermi automata gyűjteményt. A gépek nagy része ki is próbálható. Az nem lepett meg, hogy volt ott egy csomó 40-50-es Hansjürgen, de az igen, hogy fiatalok, sőt egész kicsi gyerekek is voltak ott, láthatóan nem a szüleik által elrángatva olyan gépek előtt, amik két-háromszor olyan öregek mint ők maguk.
-
Nem reklámozni akarom, de voltam néhány BRSZK-n. Ott aztán tényleg megtalálható az összes korosztály. Ez a rendezvény, amúgy tök jól összehozza a generációkat is.
-
Érdekelnek a tapasztalatid munka teróletén. Mi az amit elakartál érni velük, de nem sikrült, majd a videók után sikeresebben ment?
Pszichológus terén arra jöttem rá, ha nincs körülötted olyan ember, aki releváns információkkal segíteni tud, akkor kell pszichológus. Ha össze tudod szedni normális könyvekből, és emberektől a hiteles tudást, úgy nem szükséges. De folyamatosan sztresszben lenni nem tudás miatt, nem lenne szabad. Ezért lenne fontos, hogy az emberek beszélgessenek egymással az érzéseikről, a másik oldal pedig nyitottan fogdja. Ezt kellene visszahozni a társadalomba szerintem.
-
Nyilván kritikátlanul nem kellene átvenni azt, amit lát/hall az ember. Nagyon sok dolog kikerül a kirakatba, amin lehet csámcsogni, de ezek sokszor elferdített felnagyított dolgok.
#31Graphics "Hallgasd meg és döntsd el téved-e?" És igen Egy boomernek mutattam egyszer egy összefoglaló videót, amiben azt mondták, hogy a boomerek állandóan csak dolgozni akarnak, és idegesen pörölnek a fiatalokkal akik, nem csak dolgozni, hanem jól is akarják érezni magukat munka közben.
Erre azt a választ kaptam, hogy igen ám, de annak idején ők is örültek volna, ha nem kellett volna folyton dolgozni, csak akkor nem volt ennyi lehetősége egy fiatalnak, mint most. -
Hallgasd meg és döntsd el téved-e?
Fogalmazz meg kritikákat, ami szerinted téves.
Én végighallgattam, elemeztem, sőt készül általa az én szakterületemre is egy vele készült anyag.Nálam 90%-ban hasznos és bevált volt. Segített a generációk megértéséhez, önreflexióhoz és megismeréshez , felismeréshez.
Nem kicsit tartottam a kiégés felé, mert nem tudtam a Z generációval együtt dolgozni. Eléggé átlendített a holtponton, hogy az eddig alkalmazott módszereim nem működnek, ezért kerestem válaszokat, hogy miképp kéne újraalkotni a dolgokat.
Ha nem találod hasznosnak sem gond. De csak hallgasd.
Nekem segített, megspóroltam a pszhiómókust
-
#28
Szevam
senior tag
Hieronymus
#23
válasz
Hieronymus
#23
üzenetére
Szerintem is igaz.
Laktam faluban, kisvárosban meg napközben élek "A nagyfaluban" is. Én ezeket a szokásokat láttam, vettem fel.
Faluban: Mindenki mindenknek.
Kis város: Akiket ismersz (akár csak látásból) + utcabeliek, környékbeliek (főleg idősek)
Főváros: Ha nem csak látásból ismersz valakit. És észreveszitek egymást."Reggelente egy diák és egy tanár áll kint a bejáratnál és előre köszönnek az érkező gyerekeknek. Nem csak úgy a nagyvilágba, minden érkezőnek külön - külön. Ez némi torlódást okoz csúcsidőben. "
De legalább meg van adva a tisztelet és a törődés egymás irányában.
-
Én már megnéztem majdnem mindegyiket
. Be is rakom ide őket.1.RÉSZ - Steigervald Krisztián , generációkutató
2.RÉSZ (Veteránok, Baby boomerek)
3.RÉSZ (X-, Y-, Z-, Alfa-generáció jellemzői)
4.RÉSZ (A szülői szerepek átrendeződése)
5.RÉSZ - Steigervald K. (a generációk kihívásai a mindennapokban)
6.RÉSZ (Steigervald Krisztián válaszol a nézők kérdéseire)Az, hogy a technológia fejlődésnek indult, szerintem csorbított a kommunikációnkon. Mindent egyszerűen, gyorsan akarnak kifejezni az emberek, generációtól függetlenül. Egyszerűbb egy smiley. A sok rövidítés, pedig magával vonja a dolgok félreértését, ami feszültséget szülhet.
Erről pedig George Orwell - 1984 -es regénye jut eszembe, azon belül is az Újbeszél.
Szintén dolgozok velük, eddig vagy zsenikkel sikerült vagy a tipik sz*rok mindenbe is típusúakkal, átmenet még nem volt.
-
#25
mefistofeles
veterán
Hieronymus
#23
válasz
Hieronymus
#23
üzenetére
Szerintem a köszönés az ugyanaz egy kis faluban mint egy százezres városban.
Annak köszönök az utcán akit ismerek. Falun ahogy írtad is, mindenki ismer mindenkit, max. a haragosának nem köszönt az ember. Szevasz Béla, Szevasz Józsi.
Városban ugyanezt a szitu, csak ott az emberek 1%-át ismered legfeljebb.
Én még olyant nem láttam, hogy valaki mindenkinek köszön egy városban (még japánban sem) megmondom, őszintén, hülyének is nézném.
Azoknak köszönünk akiket ismerünk, illetve akikkel valamilyen személyes kapcsolatba kerülünk, kommunikálunk. Például ha bemegyek az OTP-be valamit elintézni, ott sem köszönök minden ügyintézőnek. -
#23
Hieronymus
veterán
Van még egy aspektusa a köszönés problémájának.
Nagyon nem mindegy hova szocializálódik az ember.
Minél kisebb egy település, annál nagyobb jelentősége van a köszönésnek.
Mindenki ismer mindenkit a nagyon kis településeken. A nem köszönés sértésnek számít.
Milliós létszámú városban próbálj meg mindenkinek köszönni. Sokan fognak értelmetlenül nézni rád. Mi bajod van. A boltban is csak ott van köszönés, ahol van pénztáros. A lesz egy kiló kenyér dolgot nincs kinek elmondani. Vagy leemeled a polcról az előre csomagolt darabot vagy éhen halsz a várakozásban.Én egy nagyváros elővárosában lakok. A környéken nyugdíjas centrum van. Sok idős ember van az úton. Van amikor kedvesen ráköszönök némelyikre. Nem ismerem és nem is akarom ismerni.
De az ő idejükben még normális volt a köszönés. Felnéznek, elmosolyodnak és mindenki megy a maga útján tovább.Gondolom kevesen voltatok japán iskola mellett.
Az egy nagy élmény.
Reggelente egy diák és egy tanár áll kint a bejáratnál és előre köszönnek az érkező gyerekeknek. Nem csak úgy a nagyvilágba, minden érkezőnek külön - külön. Ez némi torlódást okoz csúcsidőben. -
Semennyire nem tipik Z, mert ezt 25 éve ugyanúgy megcsinálták az ezekamaifiatalok, max. nem beszéltek ennyit telefonon, mert drága volt.
@Graphics : Előző helyen nekem is voltak érdekes dolgok középiskolás és egyetemista diákokkal. Semmi megoldhatatlan nincs.
@taught : Jaja, meg az intelligencia és műveltség hiánya azoknál, akik állítólag még milyen rendes iskolába jártak
(40-50-70...)@Szevam : Az arányok másak, egyes viselkedések terén.
@kilepoblog : Mentem gyakorlótanítani a volt szakközépiskolámba. Nem köszöntek a tanárok
Azok, akik a gimnáziumban tanítottak, tehát engem soha, köszöntek. -
Ha elkezded ezt tipizálni, akkor rossz úton jársz, és a generációk közti feszültséget növeled.
A kommunikáció lenne az első és mint látható ezt már nem sikerült megoldani a szülőnek.
Kommunikáció pedig két irányba kell, hogy működjön.Ajánlom Steigervald Krisztián podcastjét, nagyon sokat lehet koppanni benne. Ha végighallgatja az ember.
Nekem munkámból kifolyólag kell, mert velük dolgozok, a Z-generációval és majd 2-3 éven belül az alfa-béta gennel. -
Pikari
veterán
Én attól megyek falnak, hogy egyesek (tipikusan akik pest környékén szocializálódtak) bemennek a boltba, nem köszönnek, és annyit szólnak, hogy pl "lesz egy kiló kenyér".
Érted. Lesz egy kiló kenyér. A kiló kenyér, az lesz.
Lesz?
Lesz.Mintha egy robotnak beszélne. Ennél suttyóbb, kapcsolattalan tárgyiasító bunkóságot elképzelni is nehezen lehetne. Ennél még "az aggyá má egy kiló kenyeret more" a kultúra és tisztelettudás magas fokát testesíti meg, hiszen legalább tartalmaz megszóllítást, és kifejezi, hogy legalább embernek tart.
-Lesz egy kiló kenyér, meg öt kiló krumpli.
-Lesz?
-Egy kiló kenyér, meg öt kiló krumpli.
-Lesz??
-???!? -
-
paatrick
őstag
Ugyanez a témakör:
Bár nem vagyok Z de a falra tudok mászni mikor az idősebb generáció mindig kezet akar fogni minden egyes találkozáskor.A férfiak alap higiéniai szintje a béka segge alatt van, szóval kösz nem akarom fogdosni a ki tudja hol járt kezedet
Persze akkor meg mondják hogy milyen bunkó vagyok nem akarok "lekezelni" velük...
Szerencsére a covid alatt eléggé megszűnt, de most mintha megint kezdene visszajönni.
-
#14
Szevam
senior tag
Hieronymus
#5
válasz
Hieronymus
#5
üzenetére
Ő kérdezett, hogy van-e szabad hely
. Egyetemista. Azt gondolná az ember, hogy azért több értelem szorul beléjük. -
taught
csendes tag
Én 36 évesként a nyugdíjasok modorán sokkal jobban le vagyok sokkolva.
Minden boltban azt látom, hogy úgy beszélnek az eladókkal mint egy utolsó rühes utcaszéli kutyával. Köszönés zéró, "kérem" / "köszönöm" semmi.
Sorra kerül, felsorolja a tételeket (1 kenyér, két kifli) ami kell neki, fizet aztán elhúz.
Ahogy látom szegény eladók ezen már meg sem lepődnek, nekem meg minden alkalommal szekunder szégyenérzetem van miattuk.
-
#11
mefistofeles
veterán
erdey_a
#10
Nem hiszem, hogy az öreges "megkeseredés" kategória ha nem tetszik, hogy a fiatalok nem köszönnek, nem tudnak köszönni. Ha szerinted ez az új kor fejlődése ám legyen, de szerintem nagyon rossz felé megy a világ, ha a verbális üdvözlés egy öreges szokás.
A tipikus öreges hozzáállás a fiatalok irányában, hogy néz ki, milyen a haja, mit hallgat nem érdekelnek. Ez tényleg a letűnt kor nyavajgása.Nem fogom részletezni de nálam égetnivalóbb kölköt nem sokat hordott a föld a hátán úgy 40 éve. Érdekes módon mégis megtanultam köszönni, sőt a fiaimnak is tovább adtam ezt ez "idejét múlt" szokást.
Jut még eszembe én pont nem is a fiatalokban látom a hibát, hanem az előző generációkban.
-
erdey_a
addikt
a megöregedés / megkeseredés egyértelmű jele, mikor elkezdesz a fiatalok viselkedésével foglalkozni.
mi is voltunk fiatalok. voltunk jók is, rosszak is, mikor mi kellett. akkor is hüledeztek a viselkedésünkön az öregek. tegezed a szüleidet?
pimasz kölyök.
nem kellene ugyanazt a hibát elkövetni és ugyanolyan öreggé válni... -
#9
Hieronymus
veterán
mefistofeles
#6
válasz
mefistofeles
#6
üzenetére
Azt ne várd el, hogy több generáción átívelő problémákat egyet generáció alatt rendbe lehet hozni. Nem lehet. De sokat tud javítani a helyzeten egy generáció.
Azok a szülők akik maguk sincsenek tisztában a követendő szokásokkal, mit tudnak tovább adni a gyerekeiknek?
A teljes iskolarendszer átvette a poroszok ostobaságát. Nem a gondolkodás a fontos. Helyette a lexikális tudás a lényeg. Az, hogy mikor volt a mohácsi vész, legfeljebb a vetélkedő műsorokban jön elő.
Az, hogy hogyan érdemes köszönni és mikor előny a magázás életidegen az iskolától. Egyáltalán az, hogy mit kell tenni a valós életben majd.
De legalább 8 - 12 év alatt nem sikerül készség szinten elsajátítani a matematikai alapműveleteket, az írás és olvasást és a fogalmazást és szövegértést készség szinten.
Nem magyar probléma. Németországban egy pénztárnál sorban állva csodálkoztam el. A kereskedelmi iskolában tanuló fiatalembernek a pénztárgép megmondta, mennyi pénzt kell vissza adni. Azt viszont nem, melyik címletből mennyi darabot kell vissza adni a vásárlónak.
Szinte áthághatatlan probléma volt a tanuló számára. -
totron
addikt
Nemköszönés tekintetében tipizálhatók.
#2mefistofeles, le is írtál is majdnem mindent. Tegyük hozzá, hogy a tudáshoz, újrafelfedezéshez előbb felejteni kell, ez is a történelmünk része ciklikusan igen, kissé paradox. Hogy ez most jó vagy nem vagy kinek jó és kinek nem, arra mindig keletkeznek mondókák, de a pártatlanság, felülről nézés is egy opció. Nekik ez a köszönés a vázoltak miatt nincs meg, lehet, hogy egyébként is ideje volt eltűnnie, ki tudja ezt megítélni? Nem alkalmazzák, mint kommunikációs elemet. Ezt tudja szépíteni még, mikor becsúszik egy-egy rosszul csengő magázás, az alanyi jogon és tekintélyelven való kedvezményezett meg heves kioktatásba kezd, egyáltalán nem értő vagy oktató jelleggel, sokkal inkább kioktatás zajlik. Ki akar hajbókolni egy büdösprolinak? Nem érzem tehát a késztetést a boszorkányüldöztetésükre, emiatt nem. A hajlandóságnak, jellemnek vannak más mérőfokai is.
Változhatnak a trendek, megoldások, nem biztos, hogy fenn kell akadni egy addig megszokott nyitány elmaradásán, persze tud szarul kijönni. Ha már elvárások, jó terep ez a magunkba nézésre, magunktól elvárni a megrökönyödés elmaradását épp ugyanannyiba kerül, mint egy másiktól való automatikus és totális idomulást* egy szemében letűnt, de leginkább nem is létező rendszerbe. Nem egyszer fejhajtást! mire fel? nem feltétlenül van mire elvárni. Nagyvonalúan közelíteni a szituációkhoz, különbségekhez mindig jobb, elegánsabb, mint izomból, egóból ösztönregálni, megkövetelni. Máskülönben meg ösztönlények ebben a korban még, vastagon. A tudatosság tévhitébe burkolva persze, később adódik csak nagyobb rálátás, ha adódik.Ha már itt tartunk, hány éves korig fogadjunk el tegező köszönést?
#3kilepoblog, csodaszép kép a szülőiről ami mutatja, felesleges kinőni az ösztönlénységet. Hordozzuk be seggünk és mobilozzunk, verbálisan üssük szét egymást, legyen alapja a későbbi Fb-szálaknak.
Valahol poén. Napi szinten vagy kenyérkereső tevékenység közbeni kötelező tűrésként nyilván nem az. -
#6
mefistofeles
veterán
Hieronymus
#5
válasz
Hieronymus
#5
üzenetére
Nem teljesen értek egyet.
Az én időmben természetes volt, hogy az alapvető udvariassági formákat (is) a szülőtől tanulta az ember. Nyilván ha már két generáció sem követte ezt akkor veszett fejsze nyele az egész. A gyermek ideális esteben legalább az általános iskola végéig a szüleivel tölti/töltené a legtöbb időt. Ha ebben a legtöbb időben nem azt látja, tapasztalja amit a pedagógus át szeretne adni neki, akkor az valószínűleg baszhatja és hiábavaló az igyekezete. Főleg, hogy ma már a szülői, tanári tekintély, tisztelet is csak régmúlt ábránd. A szülő is igazán csak kisgyermekkorban tud hatni a fiatalokra. Később a sok külső inger elnyomja a szülői intelmeket. Viszont ha addigra természetessé válik akkor az már nem kopik ki. -
#5
Hieronymus
veterán
mefistofeles
#4
válasz
mefistofeles
#4
üzenetére
Mikor találkozol a diákkal már régen késő......
Már többszörösen késő.
Egy időben buszoztam Szeged és Pécs között. Ha jól emlékszem Mohács környékén rendszeresen találkoztam tanerővel a buszon.
Velők nem volt kommunikációs probléma. Kommunikáció egyáltalán nem volt. Köszönés, minek. Úgy vágódtak le mellém az ülésre, mintha az életük múlt volna rajta. Megkérdezni szabad a hely, még a végén azt mondom, nem szabad.Nyilván nem minden tanító és tanár ilyen. De a probléma mélységét mutatja a 2 évtizedes tapasztalat.
Gondolom több generáció nőtt fel úgy, hogy a tegezés vagy önözés problémáját nem oldotta meg.
Előny, hogy a tegezésből csak egy fajta van, Viszont lehet önt vagy magát mondani. Ha valaki ön az ön módot használja, az elméletileg a tiszteletet fejezi ki. Ha magáz, az kissé lekezelő forma.Mégis csak az oktatásnak kellene rendbe tennie a helyzetet. Tisztáznia kit kell magázni, ha egyáltalán kell valakit és milyen helyzetekben. Hogyan tudná a szülő elmondani a gyereknek, ha saját maga sincs tisztában vele?
Már óvodában kellene elkezdeni a tanítását.
-
#4
mefistofeles
veterán
kilepoblog
#3
válasz
kilepoblog
#3
üzenetére
Le is írtad a probléma lényegét. Nem a tanárnak kéne megtanítani köszönni a gyereket (a seggét megtörölni sem te tanítod) hanem már jóval előtte a szülőnek. Persze ha a szülő sem köszön akkor miért is tanítaná a gyerekét? Mikor találkozol a diákkal már régen késő......
-
#3
kilepoblog
újonc
kilepoblog
újonc
Ez nem Z generációs gond. Már 10 évvel ezelőtt se köszöntek a saját diákjaim se iskolán kívül. Tisztelet az 1-2 kivételnek. Egy busszal mentünk, és csak az iskola kapuján belül köszöntek. A többség. Nem csak nekem, a többieknek se.
Sőt, azok se köszönnek, akikkel 10 napot voltunk külföldön Erasmus keretében. Ott, és addig igen, hazajövetel után már nem. Pedig ők nem az alja kategória, hanem normális, jó tanuló diákok.
Akit tanítasz, az is csak addig köszön, amíg tanítod.Én ezt köszönés témát már elengedtem. Az idősebb kollégák nem nagyon tudják feldolgozni.
Minden évben a gólyák 3 napig gyakorolják a köszönést is, és semmi eredménye nincs. Osztályfőnökként szintén próbálkozunk némi nevelésre, de nem sok eredménye van.A szülők se jobbak. Eljönnek szülőire, bejönnek az ajtón és semmi. Leül, mobilozik, és kész. Ha az ofő beszél, addig elrakja a telefont legalább. De minden szirszaron egymás és az én torkomnak ugranak.
Ballagáson, a saját osztályom szülői is betódultak az ajtón, mint a birkák, az, hogy az osztályfőnök is ott van senkit nem érdekelt. Amikor a bejáratban kellett állnom, mert nem volt osztályom, ott is néztek mint borjú az új kapura ha köszöntem.
Ha nem vagyunk beosztva ballagáson "biztosítani" akkor a gyerekek alól is elviszik a széket. Legutóbb is kiabált az egyik suttyó, hogy nem igaz, hogy ilyen bunkók vagyunk, hogy nem adjuk oda az üres székeket. Nem értette meg, hogy oda fognak leülni a ballagók, azért üresek a székek.
Nagyon nagy bajok vannak. Ballagásnál is a 90% se puszi se pá módszerrel távozik. Legalább annyit nyögne ki, hogy viszont látásra.
A diákok magyarázata: az online térben se köszöngetnek, hiszen egy véget nem érő csevegésben vannak. Ezenkívül érdek lények saját bevallásuk szerint is. Meg nekik nem is számít a köszönés semmit, se az adott szó. A tisztelet és a becsület fogalmát se nagyon értik. Nem érti, miért ne csalhatna vizsgán, dolgozatnál. Az okos, jól tanuló diák se.
Nagyon nagy gondok vannak, de senkit nem érdekel. 2000-es évekhez képest iszonyú nagy szakadék van, csak senkit nem érdekel. -
#2
mefistofeles
veterán
Az egész sztoriból a köszönés hiányát emelném ki.
Gyakran tapasztalom, hogy a mai fiatalok nem akarnak, de még többször sajnos nem is tudnak köszönni. Ezerszer előfordul, hogy találkozok egy fiatallal irodában, lépcsőházban bárhol és látom rajta a zavart a tanácstalanságot. Akarna ő köszönni de nem tudja, hogy csinálja. Tegezzen, magázzon, mi lenne a helyes kifejezés? Ilyenkor van, hogy valamit dörmög az orra alatt és tovább áll. Valamit mond, de olyan halkan, hogy nem is lehet igazából beazonosítani. A tudatlansága miatt van zavarban, és ez elég szomorú, nem rá hanem a szüleire nézve. Engem úgy tanítottak, hogy köszönjek és büszke vagyok rá (sajnos oda jutottunk, hogy egy elvileg természetes, alapvető dolog meglétére is büszke lehet az ember), hogy mindkét gimnazista fiam köszön. Hangosan, érthetően. Kiskoruktól így neveltük őket, nekik ez nem ciki, vagy valami érthetetlen gesztus, hanem természetes. Az kéne, hogy legyen mindenkinek de szerintem lassan ki is hal.......
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
, a tavalyi odalett szerintem ) 
.
Tök ciki, de ez van. Én is megöregedtem már.
Új hozzászólás Aktív témák
- ÁRGARANCIA!Épített KomPhone Ryzen 5 5600X 16/32/64GB RAM RX 7600 8GB GAMER PC termékbeszámítással
- Giant Talon 0 Sport - Hardtail Mountain Bike
- Beszámítás! HP Victus 16-R1002NF Gamer notebook - i7 14700HX 16GB RAM 1TB SSD RTX 4070 8GB WIN11
- Apple iPhone 12 Pro 128GB, Kártyafüggetlen, 1 Év Garanciával
- ÁRGARANCIA!Épített KomPhone Ryzen 7 9800X3D 32/64GB RAM RX 9070 XT 16GB GAMER PC termékbeszámítással
Állásajánlatok
Cég: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Város: Budapest
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest